Amit, ahogy

PL-asztik


Valami megmozdult!

atv.hu - „A magyarok kegyetlensége esetenként felülmúlta a nácikét”.

2013. március 10. - Peszt Lajos

 

20130102-donkanyar-masodik-vilaghaboru-masodik-magyar3.jpg

Úgy tűnik, hogy ez a téma, nevezetesen a II. Magyar Hadseregnek az orosz fronton (de különösen a doni áttörés kapcsán) elkövetett rémtettei még sokáig kísértenek bennünket. Szilárd meggyőződésem, hogy csak akkor tehetünk egyszer, s mindenkorra becsülettel és tisztelettel pontot a történet végére, ha nyíltan és bátran felvállaljuk mindazt, amit az akkori félrevezetett, a nyilas-fasiszta és az "árja magyar" nemzetpolitika által érzéketlenné tett és, a bűnök alól már jóval előre feloldozott katonáink elkövettek. Szerencsére voltak a II. Magyar Hadseregben is igazán becsületes katonák a ranglétra minden fokán, de ez nem teszi semmissé azokat az indokolatlanul kegyetlen bűncselekményeket, amelyeket a a fajelmélettel elbódított többiek követtek el, akár túlélték a háborút, akár nem. Akár elítélték őket a nürnbergi vagy az anyaországi perek során, akár nem. Úgy látom - olvasva és nézve a különböző híradásokat - elég sokan vannak (vagyunk) akik az igazság pártján állnak. A néhai harcoló felek mindkét oldalán. Ugyanakkor a magyar oldalon (a másik oldalra nincs rálátásom) elég sokan viszolyognak tőle és úgy tesznek mintha akkor és ott csak hőstettek születtek volna. A Pulitzer díjak átadása kapcsán ma az eddigieknél is hangsúlyosabban kap figyelmet az igazság. Ahogyan Pulitzer József mondta "Az igazság a politikai rokonszenvnél fontosabb dolog!" Az igazság szeretetével a tények mentén, mindig helyes elindulni.

Tovább

Az idő minden sebet begyógyít...

2013. március 03. - Peszt Lajos

img_5717_1500x914.jpg

Sebeket, amelyeket magyarok okoztak itthon és külföldön. A II. Magyar Hadsereg, és annak tagjai, akiket az "átkos" sötétsége mentett meg a háborús bűnök kivizsgálásától, de a jelenkor homálya egyenesen hősé nyilvánít. Kár, hogy hivatalból senki sem kutatja (és publikálja) a teljes igazságot! Bár valószínűleg manapság ez nem lenne hálás feladat. Ráadásul elég sokat kellene kutatni, és keletre utazni a források után... A kutatókat ilyenformán nem is érdekli, és a társadalom sincs felkészülve rá. Pedig továbblépni csak az igazsággal szembenézve lehet. Avatjuk a Horthy szobrokat, a hős kitüntető jelzővel illetjük a II Magyar Hadsereget, ledagradálva ezt a szép, kiemelkedően megtisztelő  jelentéssel bíró - az egyik legszebb magyar - szót, miközben szinte minden - általam ismert - cikkből, tanulmányból, és blogbejegyzésből süt az elfogultság az ilyen-olyan érdek. Nagyon kevesen büszkélkedhetnek az "elfogulatlan" történelemkutató minősítéssel. Nagyon kevesen élnek ma Magyarországon, akik képesek a magyar (és magyar vonatkozású) történelmet úgy elfogadni, ahogy megtörtént. 

Tovább

Tévedett akkor az Isten... - Hőseink emlékére

2010. augusztus 25. - Peszt Lajos
Mióta elmentél, semmi sem számít,
hisz nem láthatod már a Föld csodáit
Szeretni mentél a felhőkön át
s veled repült az egész világ.
Repültél, szálltál az égbolton át,
oda, hol szerelem tengere várt.
Repült veled a boldog mámor
azon a csodás, égi világon.
Örök szerelmed, a tenger,
megcsalt, nem védett a haláltól,
mikor az utolsó, szelíd estén
búcsúzni mentél hullámától.
Angyalok hívtak az ég felé,
hívott a tenger Isten elé.
Szólított, talán, hogy próbát tegyen,
emberséged hogy  példa legyen.
Kíváncsi volt, a vizsgán mit teszel,
nyújtod-e segítő karod, ha kell?
S hiába nyújtottad a viharon át,
védve a haláltól másik fiát.
Mikor az Isten lenézett Rád,
feléje nyúltál már az égen  át,
búcsúztál a viharos tengeren,
s hiába kérdezted: miért, Istenem?
Válaszul Ő csak némán könnyezett,
angyalok sírták: Isten  tévedett.
Hiába kaptál jelest Fiam,
örök jutalmad már az égben van.
Talán fölírja majd Isten oda,
hol örök fény vár, s égi csoda.
Angyalok hirdetik a világon át:
Isten jutalma ott vár, odaát
Jelest kaptál a vizsgán Fiam,
valamit mégis elvétett Atyád,
hiszen maga is könnyel öntözi
örökké síró, gyászoló anyád.
Azért Téged csak átkarol,
ha fáj a szíved valahol?
Fogadd el hát védő kezét,
s töröld szárazra könnyes szemét.
Mondd meg, ha látod, öleljen át,
szorítson magához, mint egykor anyád.
Legyen most Atyád Ő Apád helyett,
soha ne engedje többé el kezed.
Mondd, felejtse el, hogy tévedett,
és hisznek talán a csalódott emberek.
Hirdesse tovább örök igazát,
ölelje magához a Föld minden fiát!
Legyen bátor, és mondja meg:
Fiam! Isten akkor tévedett!
Talán elhiszik a földi emberek,
hogy igazságos a Te Istened.
Bátorítsd tovább, szorítsd kezét,
nehogy lehunyja nagy, égi szemét,
mert akkor mind, ki a Földön maradt,
boldogtalan, s  békétlen marad.
S félek én is, hiába várom itt,
hogy átkarollak egyszer majd megint!
Félek, mi lesz a Földön emberek,
ha már az Isten sem lesz veletek?