Amit, ahogy

PL-asztik

Becsületről, lelkiismeretről...

2014. február 05. - Peszt Lajos

becsulet.jpg

Hát nem szokatlan, furcsa, idegen az hogy Magyarországon ha a becsület szóba kerül bárhol, akkor csak a nacionalista felhangokkal, vagy a szélsőjobboldali árnyék alatt? Ha rákeresünk a Google-val, akkor is csak elvétve találunk még meg nem fertőzött oldalt, képet, írást? Mintha a hétköznapokban, az előbbi fertőzéstől mentesen már nem is léteznének a címet adó értékek. Nem jól van ez így... természetesen mondhatjuk, hogy a hétköznapi embereknek ezek az értékek nem különlegesek, nem beszédtémák, de léteznek. Mondhatjuk, hogy az igazi valójában csak a nacionalizmus árnyékában létezik tiszta formájában. Mondhatjuk, áltathatjuk magunkat ezzel, de becsapjuk magunkat. No ezért nem teszek ebbe a bejegyzésbe egyetlen képet sem, mert olyat nem akarok, ilyet pedig nem találok...

Hogy miért népszerű?
Ebben az írásban megtalálod a választ. Az én válaszomat...
http://pl-asztik.blog.hu/2013/03/06/becsulet_722

Még nem találkoztam olyan emberrel, aki beismerte volna, hogy márpedig ő becstelen, lelkiismeretlen tolvaj. A büntetőbíróság előtt természetesen sokan ismerték már be, de “csak a körülmények” hatására. Később ezek az emberek is ártatlannak vallják magukat és a beismerést csak súlyosbító körülmények, több börtönben töltendő évek közvetlen veszélye hatásának tulajdonítják…tehát felmentik alóla önmagukat. Az őszinte beismerés már egyszerűen nem létezik! Attól tartok, hogy soha többé már nem is fogok találkozni vele… de a remény hal meg utoljára. Nem a becsület, sem nem a lelkiismeret! És ez - engem egyre többször - elgondolkodtat. Mint most is…

http://feedly.com/k/1jMDXIz

Szinte minden napra jut egy csaló, sikkasztó, tolvaj, offshore lovag, aki a saját anyagi helyzetének gyors javítását közpénzből tervezte megvalósítani. Szinte állandósult az az állapot és felfogás országunkban, hogy a (megfelelő mennyiségű) pénzért mindent meg lehet, (sőt kell is) tenni! Magyarra fordítva; a kitűzött céljaim szentesítik az igénybe vett eszközeimet. Ez a filozófia több száz éve része a magyar ember lázadó gondolatvilágának. (Rebellis Individualizmus – Ez a mi örökségünk)

Olvasom azt a fenti linken található hírt és azon tűnődöm, hogy mi okozza azt a kettősséget a társadalomban? Egyrészt panaszkodunk, hogy nálunk a legtöbb (4millió) a szegény ember, és kb. 2 millió a mély-szegény, de hozzávetőlegesen 500ezer gyerek éhezik, miközben ez az állapot már majdnem 25 éve súlyosbodik! Ennek ellenére megengedi a karitatív egyesület vezetőinek lelkiismerete, hogy a gyermekétkezésre gyűjtött, brusztolt pénzt saját céljaira használják fel! Nem új és nem egyedi esetről van szó… Milyen tanulságot lehet levonni mindebből? Valószínűleg nem azt, hogy nálunk a becsületesek a lelkiismeretesek vannak többségben! Nő a szegénység, miközben a tulajdon elleni bűncselekmények száma is növekszik. Függetlenül a kinyilvánított közakarattól és a mindenkori kormányok kinyilvánított szándékától! A hangsúly a ‘nyilvános’-on van! Ugyanis minden érintett csak nyilvánosan hajlandó becsületesnek lenni, a háttérben egészen más filozófiát követ! Még ez sem probléma, mert önmagában még nem káros, és magyarázható a hozzá nemértéssel, de ha mindenki így gondolja, az már nemcsak egyszerűen káros, hanem veszélyes is. Márpedig ez a helyzet! Veszélyes, ha ezt az ’ álbecsületet’ mindenki elfogadja, tényként és megváltoztathatatlannak, sőt követendőnek tartja!

Számtalan példát lehet rá felhozni a közéletből, a hétköznapokból. Nem véletlen, hogy igen előkelő helyet foglalunk el a korrupció által fertőzött országok között! Talán nem tudjuk az idegen hatalmak (királyok, diktatúrák stb) elleni harcban felvett ügyeskedés cinkos filozófiáját leépíteni, hanem változatlan formában transzformáltuk át a jelenbe, és továbbra is cinkosan összekacsintunk, ha sikerült “jó üzletet’ tető alá hozni! Ahogyan ez “becsületes üzletemberek” körében szokás… Mindenki tudja évtizedek óta, hogy az alapítványi, egyesületi közpénzekből lehet legegyszerűbben magánvagyont csinálni, mégsem szigorodnak a vonatkozó törvények és szabályok! De a hatósági ellenőrzések sem szaporodnak… Bizonyos körökben sikernek számít a helyi gazdák orra elől a jó földet, no meg a hatalmas EU-s támogatást megszerezni; vagy tanulás nélkül (pénzért) nyelvvizsga bizonyítványhoz jutni; hamis igazolással szociális támogatáshoz jutni; vagy a politikai kapcsolatainkkal (valódi rátermettség nélkül) állami megbízáshoz juttatni a cégünket; nyilvánvaló bűnözői kapcsolatokkal a múltunkban, feljelentjük azt aki a becsületünket támadja; de a munkahelyről is hazavisszük mindazt, amit otthon is tudnánk használni stb.!

Miközben mindenki tudja, hogy mi a becstelenség, ennek ellenére alig várja, hogy lekorrumpálják és végre legyen “felső kapcsolata”! Mindenki tudja, hogy a politikusok a parlamentben vagyonosodnak, de aggályok nélkül elfogadja a tudottan hamis (a családtagokra mindent átíratott) vagyonnyilatkozatokat! Senkinek nem jó, ha nem a rátermettség alapján jutnak be a gyerekeink az egyetemekre, de ennek ellenére mindenki keresi azt a személy, aki “segíthet bejutni”! A pult alól kapható olcsóbb étolaj (vagy bármi más) még mindig vevőcsalogató! A munkahelyekre személyes ismeretség nélkül, (csak a munkaügyi központ szervezésében) bejutni, szinte lehetetlen! Folytathatnánk a sort, de nem a felsorolás a cél, hanem annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miért van így? Mit lehet ellene tenni? Mi az oka annak, hogy Magyarországon az ilyen álcabecsület lett a közéletben elfogadott? (Becsület | PL-asztik)

A szövegbe másolt linkek mögötti bejegyzéseket is én írtam, bár nem tegnapelőtt, de még mindig aktuálisak és kapcsolódnak ehhez a témához. A téma még közel sem tekinthető lezártnak, vagy megoldottnak! Nem elég beszélni róla… Megkérdezhetné bárki, hogy miért a többesszám első személy, de azt válaszolnám, hogy akkor járunk közelebb az igazsághoz, ha nem másokról, hanem mindannyiunkról állítjuk azt amit! Senki sem kivétel! Még azok sem, akik felhördülnek e szavak láttán! Azt is mondhatná bárki, hogy beszéljek csak a magam nevében, de neki azt válaszolnám, hogy ez a felszólítás pontosan a korruptak egyik védekezése! Ártatlan ember nincs, csak kevésbé bűnös!

Mi lehet a megoldás? Hát a nyílt beszéd. Mivel “a hal mindig a fejétől bűzlik”, ezért fent kell elkezdeni a tisztulást, de lent is változni kell közben! Igenis büntetni kell a csalókat, tolvajokat, ügyeskedőket, és üldözni a korrupciót! Legyenek bármely szintjén a hatalmi struktúrának… De nem az adminisztrációs korrupcióellenes szervekkel, hanem független bírósággal, ellenőrzött rendőrséggel, és nyilvánossággal! A korrupcióban az állami, hivatali szervek a főszereplők. Ezért megoldásként nem eltávolítani kell (képviselők közbeiktatásával) a polgárokat a döntésektől, hanem bevonni, közelíteni! Tulajdonképpen az egész társadalmat fel kell forgatni, vissza kell billenteni miatta. Vissza kell illeszteni a törvénykezésbe és a döntéshozatalba az igazságot! A képviselői demokrácia és folyományai nem csökkentik, hanem egyenesen növelik a korrupció kockázatát. Változtatni kell! Részvételi demokráciára (nulla folyománnyal!!) van szükség a teljes nyilvánosság mellett! (Részvételi Demokrácia | PL-asztik)

Én úgy látom, hogy csakis a nyilvánosság foghatja ki a korrupció vitorlájából a szelet! Ha mindannyian belelátunk a döntésekbe, és nyilvánosak lesznek a döntési folyamatok, illetve a korrupciós esetek, akkor fog szép lassan változni a közvélekedés is.

Visszatér a becsület és a lelkiismeret Magyarországra is.

José Garcia y Gasset, spanyol filozófus állapította meg lényeglátóan a nacionalizmust, mint árnyékot

joseortegaygasset1.jpgJosé Garcia y Gasset (1883-1955)[/caption]"Minden nacionalizmus zsákutca. Próbáljuk csak meg a jövőbe vetíteni őket és meglátjuk, hol a határuk. Onnantól aztán nincs kiút. A nacionalizmus mindig a nemzetalkotó elvvel ellentétes mozgás. Kirekesztő jellegű, míg a nemzetalkotó elv befogadó. A konszolidáció korszakaiban mindazonáltal pozitív érték és magas szintű norma a nacionalizmus. De már minden nagyon is konszolidálódott, a nacionalizmus már csak hóbort, s ürügy, ami csak arra jó, kitérjenek egyesek az alkotás és a nagy feladatok elől. Az, hogy milyen eszközökkel él, és hogy miféle embereket lelkesít, ékesen bizonyítja, hogy a nacionalizmus a történelmi teremtő munkának épp az ellentéte."

Remélem ez a frappáns válasz elfogadható az első bekezdésben leírt kérdésekre is...