Amit, ahogy

PL-asztik

Egy ismeretlen műemlék

Evangélikus templom - Udvari, Tolna megye. Magyarország

2010. október 30. - Peszt Lajos

fenykep0182.jpg

Szülőfalumban (Udvariban) található a képen látható klasszicista evangélikus templom, amely egy műemlék. Az állapotán, az állagán ez sajnos nem látszik. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hatáskörébe tartozna eredetileg, elvileg és gyakorlatilag  egy nyilvántartott műemlék, de ezt sem lehet észrevenni rajta. Pedig megérdemelné. Az ajtaja felett található évszám, és a torony tetején - néhány éve még látható volt - építést jelző évszám szerint 1847-ben építhették és 1929-ben újíthatták fel. A faluban eredetileg megközelítőleg egyforma számban voltak a három nagy vallási felekezet hívei és ennek a templomnak kellett befogadnia a falu lakosságának közel 2/3-át.

Látszik miden részletén, hogy fénykorában monumentális, építészetileg szép, gondosan épített épület volt. Most hanyatlásában is látható hajdani pompájának fénye. Harangjának hangja - mert a közvetlen közelében nőttem fel - meghatározó része volt mindennapjaimnak. Ma is emlékszem átható, tiszta rezgésére. Biztos vagyok benne a falu minden lakójának - legalábbis azoknak akik még hallották - az hiányzik a legjobban. Egyébként orgonájával együtt messze földön híresnek számított. Gondolom a domb tetején állva, magas tornya kiemelkedett a környező dombok holt teréből, így elég messzire elhangozhatott. Vitte a kicsiny falu hírét a szelek szárnyák, amilyen messzire csak lehetett.

A déli harangszót szolgáltatta az embereknek évszázadokon át, de már nem teheti a dolgát, mert tornya, és belső terei életveszélyesek, aki csak teheti elkerüli. Bár a külső szemlélő számára csalogató varázsa van. Mintha még mindig hívna, várna...

De már nem látogatja senki sem.

Véget ér dicsősége és ha a fenti hivatal nem tesz valamit gyorsan, akkor akár veszélyessé is válhat a közelében lakó emberek számára. Ahogy már írtam a magas torony egyre rosszabb állapotban van, a tetején még tartja a nehéz harangokat, és senki sem meri végiggondolni, hogy mi történne, ha ledőlne... Néhanap, amikor ott járok úgy érzem már rogyadoznak régen masszív lábai...

Mert egyszer eldől majd az biztos. Leborul, befejezi hosszú szolgálatát és megadja magát az enyészetnek. Kár volna, ha úgy kellene rá emlékezni, mint ami károkat - ne adja Isten sérülést - okozott. Vagy ami még rosszabb, halált.

Ha az elmúlt évtizedek műemlék felügyeletről szóló híreket vesszük a tapasztalataink alapjául, akkor azt kell feltételeznünk, hogy majd addig vár a hivatal, amikor már nem lehet felújítani. Mert sem a hivatal, sem a kormányok nem költenek milliárd forintokat az ilyen istenhátamögötti falvakban néhány család - igaz ezeréves - kultúrtörténetének folytatására. Sajnos.

Ide kattintva megnézheted a templomról készül képes beszámolót, amit nagylányom és a magam képeiből állítottam össze. Remélem nem ez lesz az Ő mementója...

Álljon még sokáig, gyógyítsa meg a gondviselés, adja meg a lehetőséget a renoválásra és a felújításra. Akadályozza meg a szerencse - mert más úgysem vigyáz rá - hogy rosszakaratú emberek kirabolják értékes bútorzatát és berendezéseit. Ne kelljen látni pusztulását...

Csak baj ne legyen belőle...

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal: http://www.koh.hu/