Amit, ahogy

PL-asztik


Dupla élvezet

A diktatúra szabad propagandája

2018. május 30. - Peszt Lajos

img_5891.JPG

Lehet a demokratikus alapjogoknak a fideszes kormány törvényeivel való sunyi megsértését magyarázni pro és kontra, de mindenkinek világos, hogy ezzel a legutóbb a Parlamentnek benyújtott törvénytervezettel pontosan a gyülekezés szabadságát akadályozza meg az orbáni álcázott neonáci diktatúra! Nem megnehezíti, hanem ellehetetleníti, és nem a társadalom magánéletének szabadságát, hanem a politikusok kényelmét szolgálja. Ez az egyik elvtelen kompromisszum, amelyhez hasonlók sokaságának elfogadása útján jutott el hazánk ide, az illiberális, régi vágású kereszténydemokráciának mondott, de valójában rejtett elnöki parancsuralmi rendszerben való, egyszemélyi uralkodás szintjére. A ilyen kompromisszumokra hajlandó, rugalmas elmék számára még nyomokban demokráciának látszik, de a valódi demokrácia realitásában élők számára ez már neonáci alapokon épülő diktatúra.

Tovább

Egy ismeretlen műemlék

Evangélikus templom - Udvari, Tolna megye. Magyarország

2010. október 30. - Peszt Lajos

fenykep0182.jpg

Szülőfalumban (Udvariban) található a képen látható klasszicista evangélikus templom, amely egy műemlék. Az állapotán, az állagán ez sajnos nem látszik. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hatáskörébe tartozna eredetileg, elvileg és gyakorlatilag  egy nyilvántartott műemlék, de ezt sem lehet észrevenni rajta. Pedig megérdemelné. Az ajtaja felett található évszám, és a torony tetején - néhány éve még látható volt - építést jelző évszám szerint 1847-ben építhették és 1929-ben újíthatták fel. A faluban eredetileg megközelítőleg egyforma számban voltak a három nagy vallási felekezet hívei és ennek a templomnak kellett befogadnia a falu lakosságának közel 2/3-át.

Tovább

Tévedett akkor az Isten... - Hőseink emlékére

2010. augusztus 25. - Peszt Lajos
Mióta elmentél, semmi sem számít,
hisz nem láthatod már a Föld csodáit
Szeretni mentél a felhőkön át
s veled repült az egész világ.
Repültél, szálltál az égbolton át,
oda, hol szerelem tengere várt.
Repült veled a boldog mámor
azon a csodás, égi világon.
Örök szerelmed, a tenger,
megcsalt, nem védett a haláltól,
mikor az utolsó, szelíd estén
búcsúzni mentél hullámától.
Angyalok hívtak az ég felé,
hívott a tenger Isten elé.
Szólított, talán, hogy próbát tegyen,
emberséged hogy  példa legyen.
Kíváncsi volt, a vizsgán mit teszel,
nyújtod-e segítő karod, ha kell?
S hiába nyújtottad a viharon át,
védve a haláltól másik fiát.
Mikor az Isten lenézett Rád,
feléje nyúltál már az égen  át,
búcsúztál a viharos tengeren,
s hiába kérdezted: miért, Istenem?
Válaszul Ő csak némán könnyezett,
angyalok sírták: Isten  tévedett.
Hiába kaptál jelest Fiam,
örök jutalmad már az égben van.
Talán fölírja majd Isten oda,
hol örök fény vár, s égi csoda.
Angyalok hirdetik a világon át:
Isten jutalma ott vár, odaát
Jelest kaptál a vizsgán Fiam,
valamit mégis elvétett Atyád,
hiszen maga is könnyel öntözi
örökké síró, gyászoló anyád.
Azért Téged csak átkarol,
ha fáj a szíved valahol?
Fogadd el hát védő kezét,
s töröld szárazra könnyes szemét.
Mondd meg, ha látod, öleljen át,
szorítson magához, mint egykor anyád.
Legyen most Atyád Ő Apád helyett,
soha ne engedje többé el kezed.
Mondd, felejtse el, hogy tévedett,
és hisznek talán a csalódott emberek.
Hirdesse tovább örök igazát,
ölelje magához a Föld minden fiát!
Legyen bátor, és mondja meg:
Fiam! Isten akkor tévedett!
Talán elhiszik a földi emberek,
hogy igazságos a Te Istened.
Bátorítsd tovább, szorítsd kezét,
nehogy lehunyja nagy, égi szemét,
mert akkor mind, ki a Földön maradt,
boldogtalan, s  békétlen marad.
S félek én is, hiába várom itt,
hogy átkarollak egyszer majd megint!
Félek, mi lesz a Földön emberek,
ha már az Isten sem lesz veletek?