Amit, ahogy

PL-asztik


Krízis-mizéria

A sajátságos magyar nemzeti értelmezés jellemzői

2015. június 24. - Peszt Lajos

image_26.jpg

Egy újabb szintre lépett a magyar nemzeti konzultáció. Az a konzultáció, ami kezdetben a bevándorlásról meg a terrorizmusról és a kultúra, illetve a munkahelyek féltéséről, később a menekültek áradatának növekedéséről, majd a határzár építéséről, mostanság pedig a Dublinban aláírt EU-s egyezmény egyoldalú magyar felrúgásáról szól. Szerintem jól követhető az éppen aktuális hivatalos magyar álláspont folyamatos változása, és a kommunikáció - menekülésszerű - íve. Az elkúrásokról most ne essen szó, csak arról, ami az ügy folyásából felismerhető. Ez pedig a tartalom és alakváltozás, ahogyan a magyar álláspont változott az ellenérvek és a közvélemény reakciójának hatására. A kományzati kommunikáció egyszer sem adott nyílt válaszokat az ellenvéleményekre, hanem mindvégig kitért a vita elől és egy újabb szintre, vagy síkra lépve, terelve a kommunikációt egy újabb vitát provokált. Kezdetben csak a hazai ellenzékkel tette ezt, majd a civil társadalommal, aztán a szerb politikával, végül az Európai Únió vezető szerveivel és tagállamaival folytatja. Tehát nem a megoldások irányába mutat az ügy alakulása, hanem a bonyolódás, az egyre magasabb szintek bevonása és a káosz irányába. mintha soha nem is lett volna a megoldás a cél, hanem csak a figyelem és közbeszéd befolyásolása elterelése és egyre vehemensebbé tétele....

Tovább

Megyünk. Előre?

Nemzeti konzultáció a kaposvári lokálpatriótáknak is... Így döntötök ti!

image_16.jpgKaposváron is konzultálunk. Mégpedig egy olyan kérdésről, amely évtizedekre benne marad az emlékeinkben! Erre mérget merek venni... Hatalmas szükségét látta Szita Károly és az önkormányzat, hogy egy - a jövő folyását erősen befolyásoló kérdésben - kikérje a lakosság véleményét! Mint a Kormány...legalább legalább annyira, vagy még sokkal inkább fontos a kérdés, mint a halálbüntetés visszaállítása, vagy a menekültek hazatoloncolásának, vagy börtönbe zárásának eldöntése! Csak ez, az előbbinek egy vidéki fideszes város értelmi és érzelmi szintjén való transzformálódása! Persze ez csak irónia...annak is, a tehetetlenség érzése által motivált rosszabb változata. Ugyanis blöff az egész! Látszik, hogy az Artúr Finkelstein (negatív kampányok amerikai guruja...a magyar kormányfő titkos tanácsadója) által Orbánnak tanítottak folyománya ez az egész pancserség. Viszont ennek van némi előélete is, és - laikus szemmel - néhány pontosan nem ismert, de sokat sejtető következménye is! Jobban ki van találva, mint a FIDESZ-KDNP kormány kommunikációs kampánya! Olyan jól, ahogy mi élünk itt Kaposváron...

Tovább

A Halálbüntetésről

Állítsák vissza, de ne én legyek a hóhér!

prison-407714_1280.jpg

Nem akartam a halálbüntetés visszaállításáról írni! Nem akartam felvenni ezt a középkori, és középszerű kesztyűt. Nem akartam, és még mindig nem akarok a részese lenni ennek a méltánytalan és felesleges vitának! Annál is inkább, mert néhány nappal a az aljas ösztönöket felébresztő eset után maga a Miniszterelnök jelentette be az EP Elnökének, hogy Magyarország nem akarja a vonatkozó európai érteket megváltoztatni és nem törekszik a magyar törvények ilyen irányú megváltoztatására! Ha nem, akkor minek a vita? Mi célt szolgál? 

Tovább

Kérdőív

Sablonos ikszelgetés, vagy valódi vélemény?

konzultacio.jpg

Ismét konzultálni akarnak velünk. Ismét olyan kérdéseket akarnak ránk erőltetni, amelyek nem valós problémák közös megoldására, hanem csak a Kormány érdekeinek kihasználására terveztek. Ismét olyan kérdéseket és válaszokat küldenek, amelyek nem tartalmazzák az emberek véleményét! Sőt azzal leginkább ellentétesek. Ezek közül - a megküldeni szándékozottak közül - lehetetlen olyan választ adni, ami nem a Kormány jelenlegi kommunikációját támogatná! Én ezt nem akarom! A valós gondokkal és azoknak az ország, és az érintettek számára eredményes megoldásával akarok foglalkozni! Ha már konzultálunk, akkor a realitásokról tegyük.

Tovább

Vágyak

2_o_ulesterem_jelenleg_graf.jpg

Érdekes hallani, látni és olvasni, hogy az emberek többsége a politikusoktól pont az ellenkezőjét várja, mint amire a saját életében ő maga képes! A legtöbben a magánéletben a korlátaikról, a lehetőségeikről beszélnek, a politikai szinten viszont a vágyaikat fejezik ki. A magánéletben tudják, hogy hol vannak a határaik, amiket nem tudnak átlépni, és ebből eredeztetik azt is amit elérhetnek, amit akarhatnak. Ha bárki egy másik, független nézőpontból próbálja meg a helyzetüket, az őket körülvevő körülményeket értékelni, különösen ha a lehetőségeiket próbálja meg megvilágítani, akkor vehemensen védelmezik az igazukat. Nem probléma ez, mert felnőtt és felelős felnőttektől ez helyes magatartás, de arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyire bátran ragaszkodnak a saját maguk által alkotott értékítéletekhez, következtetésekhez a terveikhez. Függetlenül, hogy az milyen viszonyban van a kívülállótól kapott információval. Nem érdekes, hogy jobb, vagy rosszabb annál, akkor is a sajátot fogadják el! Bíznak a saját intelligenciájában és abban, ahogyan felmérik a körülményeket, beazonosítják a maguk szerepét és helyét a világban. Nem a helyzetértékelések, vagy a döntéseik helyességet, hanem a bátorságot, az elhivatottságra szeretném a figyelmet ráirányítani. Nem állítom, hogy Magyarországon mindenki ilyen, de azok, akik nyilatkozni, beszélgetni mernek azok többségét én ilyennek látom.

Tovább

Ügynökök cinkossága

c3bcgync3b6k1.jpg

Schiffer András újra beadta. Már kétszer visszapattant, de most újra beterjesztette az ügynöktörvény javaslatot. Nem is értem, hogy miért kell ezt az ügyet (is) ennyi ideig húzni! Illetve értem én, de mégsem látom be, hogy a parlament tagjai nem igazán motiváltak az ügynöktörvény elfogadásában. Pedig mekkora hanggal kezdtek neki 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal résztvevői! Nekem most úgy tűnik, hogy már akkor is csak a szájukat jártatták, és a hangoskodás tulajdonképpen az első hecckampány kezdetleges megnyilvánulási formája volt. Ügynöktörvénynek hívták (hívtuk) mert a meghirdetett célja szerint meg kellene akadályoznia, hogy az előző (átkos) rendszer képviselői, reprezentánsai és pártfunkcionáriusai újra hatalom közelébe kerüljenek. Az akkori kommunikáció során éreztette az MDF Kormány, hogy nagyon sok magyar ember szerepel a hírszerző szervek listáin, mint ügynök. Az MSZMP párttagsági listáiról nem volt túl nehéz összegyűjteni a pártfunkcionáriusokat, akiket aztán megbélyegeztek, mondván nekik semmi helye a demokratikus állam adminisztrációjában. Ha az illető nem lett tagja egy új, már demokratikus pártnak, akkor eltűnt a politikai süllyesztőben. Sokan váltottak pártot!

Tovább

Heccpárbaj és abszolút igazság

witness01f1.jpg

Az egyszerű hírfogyasztót elárasztják a pártok között dúló kegyetlen harcról készült szaftos beszámolók. Az ember próbál ellenállni, és megelőzni az érzelmi azonosulást, független maradni, nem belevonódni a személyes ellenségeskedésbe, és minden erejével arra koncentrál, hogy megőrizze tisztánlátását és csak a lényeget próbálja meg kiolvasni a számtalan igen alacsony színvonalú tudósításból. Nem egyszerű feladat ez, mert egyrészt a hírportálok is csak az ütésváltásokat ismertetik, másrészt ez a média-populizmus éppen ezért alakult ki, mert a hírek után érdeklődő átlagembert nem a valódi hírek, hanem éppen a szaftos részletek érdeklik. Ennek az lett az eredménye, hogy a - közelmúltban még a tartalmas, a független szakértők szemével közvetítő - portálok tulajdonképpen követik a politikai nyilatkozatok negatív szellemiségét, ha lehet ezt egyáltalán szellemiségnek nevezni. Ugyanis a szellemiség önmagában pozitív jellemvonásokra utal. Ez az egész negatív irányba történő elcsúszás - szerintem - azért következett be, mert a piac átállt a népszerű hírek keresésére és a fontos, lényeges tartalmakat egyre kevésbé hajlandó fogyasztani, a politikától is csak a a vezető politikusaink között dúló személyeskedő presztízsharcot képes befogadni. Celebeket kreálnak a politikusokból, azok pedig a népszerűségük növelésére próbálják meg ezt felhasználni, és az ellenfelek népszerűségét igyekeznek csökkenteni.

Tovább

Közös Érdek Romákkal

Mi legyen a kisebbségeinkkel?

roma-magyar-eu-zaszlok-2401.jpg

Mindenkinek megjár a tisztelet, aki megpróbálja vagy támogatja a magyarországi (és persze a nem magyarországi) romák helyzetének javítását és a teljes integrációjának megvalósítását. Nagyon fontos volna a romák integrálódása szinte minden országban, ahol élnek romák is. Ha a többi kisebbségben élő nemzetek képviselőire gondolunk, akkor azt látjuk, hogy ők szinte már mindenhol integrálódtak. Csak a romákkal vannak hangos és nyilvános problémák a fejlesztésük és integrálódásuk kudarcairól szerte egész Európában. Vannak azért gondok Európa államaiban más nemzetiségi kisebbségekkel is, de ezek legfeljebb regionális szintű hírnek számítanak és intenzitásukban közelében sincsenek a romákat érintő gondoknak.

Tovább

A Nagy Magyar Hazugságokról

stupid1.jpg

Szerintem már valódi hagyománya van a hivatalos magyar történelmi tényekről és adatokról eltérő koncepciókkal előállni és a köznépet bombázni. Valakiknek érdekében állhat, hogy a közvéleményben állandóan jelen legyen a kételkedés a saját történelmünk igazságáról. Valamilyen oknál fogva valakik azt akarják, hogy a zűrösnek mondott és hazugságokkal terhelt történeteknek alternatívái legyenek a mindennapokban. Még hogy Jézus magyar volt! Aztán, hogy a zsidók miatt lett vész a mohácsi csatából! Kérem aki ezeket akárcsak egy pillanatra is elhiszi az már pszichiátriai esetnek kell nyilvánítani. Aki pedig kitalálta annak egyenesen a bolondok házában van a helye! Egy bolond százat csinál! Mondja a magyar közmondás, pedig amikor ezt megfogalmazták elődeink, még a fasorban sem volt az internet, meg a Facebook! Akkor még lovon vitték, vagy postagalambokkal terjesztették a híreket, de bizonyos egyének már akkor rájöttek az álhírek terjesztésében rejlő előnyökre. Ezek ellen alakulhatott ki az említett igazán okos mondás.

Tovább

Aktuálpolitikus Locsolóvers

husvet_0.jpg

Le kellene törni azok kezét, akik a már unalomig ismételt "Zöld erdőben jártam" sorral kezdik a locsolóverset! Annyira banális, és persze sunyi megoldás, hogy nem is lehet róla indulat nélkül szólni. Tulajdonképpen a fércművek egyik ismertetőjele lett a locsolóversek között. Sunyi, mert ezzel sorral a leendő locsolóvers első sorát már készen is tudhatja aki locsolóvers írásra adja a fejét. Banális, mert minden harmadik locsolóvers ezzel a sorral kezdődik. Ebből is látszik, hogy már nincs akkora becsülete ennek a művészeti ágnak, pedig lehetne. Lehetne akkor, ha valami kortárs mondanivalója is volna. Nem tagadom a "a biciklivel érkeztem, marha nagyot fékeztem!" soroknak is lehet valaki számára mondanivalója, de attól, hogy jó egy ötlet, még nem briliáns. Nekem a túlzó vallási tartalmú locsolóversek sem jelentenek különösebb élményt, mivel nem vagyok igazán vallásos. De szokás, az szokás! A dilemmát a versfaragás nehézségei jelenthetik, meg az, hogy akkor jó igazán egy locsolóvers, ha megtartja a hagyományosan egyszerű, dallamos, és mégis ütemes versszerkezetet, meg azt a kis extrát a versszakok végén.

Tovább