Amit, ahogy

PL-asztik

Dupla élvezet

A diktatúra szabad propagandája

2018. május 30. - Peszt Lajos

img_5891.JPG

Lehet a demokratikus alapjogoknak a fideszes kormány törvényeivel való sunyi megsértését magyarázni pro és kontra, de mindenkinek világos, hogy ezzel a legutóbb a Parlamentnek benyújtott törvénytervezettel pontosan a gyülekezés szabadságát akadályozza meg az orbáni álcázott neonáci diktatúra! Nem megnehezíti, hanem ellehetetleníti, és nem a társadalom magánéletének szabadságát, hanem a politikusok kényelmét szolgálja. Ez az egyik elvtelen kompromisszum, amelyhez hasonlók sokaságának elfogadása útján jutott el hazánk ide, az illiberális, régi vágású kereszténydemokráciának mondott, de valójában rejtett elnöki parancsuralmi rendszerben való, egyszemélyi uralkodás szintjére. A ilyen kompromisszumokra hajlandó, rugalmas elmék számára még nyomokban demokráciának látszik, de a valódi demokrácia realitásában élők számára ez már neonáci alapokon épülő diktatúra.

Erről nem lehet röviden, tőmondatokban beszélni, hanem hosszú és összetett mondatokat kell írni....amit persze nem olvas, mert nem ért meg a többség! Az "Ez már diktatúra!" felszólítás nem igaz, mint ahogyan a "Ez még demokrácia." kijelentés sem takarja a teljes valóságot. Akkor lenne legközelebb a kijelentés a valósághoz, ha egy tőmondatban mindkettő állítást tartalmazná, de annak a következménye egy szükségszerűen összetett mondat, ami viszont a könnyű megértés ellen hat. Dilemma, mégpedig antagonisztikus. De a probléma az valójában az értés, de még inkább annak hiánya. Az, a most zajló, demokráciaellenes, újabb törvénymódosító kampány, (mert ez egy valódi ledomináló politikai kampány, a szükséges össztársadalmi párbeszéd és vita helyett, aminek a vége a törvény megszavazása, majd az egyes demokratikus jogok újabb eltörlése lesz) ami a magyar választópolgárok tudatában nem ér fel egy szurikáta életével!

Sajnos az (ellenzékiként mutatkozó) sajtótermékek (sem általában, sem konkrétan) nem az igazság oldaláról közelítik, és nem dramatizálják megfelelően a törvénytervezet következményeinek súlyát, miközben a fideszes troll hadsereg, szokása szerint minden, e témában megjelent írást hatékonyan bagatellizál, és a nyugalomra való hivatkozással ellenérzéseket generál, majd ezeken keresztül a propaganda bajkeverő hőzöngőként tudja bemutatni a bármilyen témában tüntető ellenzékiek tömegeit! Persze azért lehet ez a módszer nagyon hatékony, mert kellenek a befogadására fogékony tömegek. Nem kell meggyőzni mindenkit a propaganda helyességéről, csak el kell bizonytalanítani a függetleneket, hitelteleníteni kell a szabad véleményre törekvőket. A közösségi média által biztosított virtuális tér nagyon is alkalmas erre. Most utalnék a Cambridge Analytica (CA) esetére, és arra, hogy annak sikere a partnereinek nagyságán is múlott. Szerintem abban az ügyben több ország kormánya is részt vett, köztük a magyar kormány is. Ha nincs is egyelőre nyilvános bizonyíték erre, de láthatóak a nagyon hasonló módszerek a magyarországi alkalmazásából, hogy itt logikai kapcsolat van. Magyarország Kormánya ugyanazokat a közösségi médiára vonatkozó tudományos kutatási eredményeket, és a közvélekedés megfelelő alakítására kidolgozott módszereket alkalmazza, mint amit a CA alkotott meg. Ez hatékonyan, sőt egyre hatékonyabban működik, mert láthatóan a magyaroknak az alapvető szabadságjogok egyre inkább sem jelentenek már semmit. Gyakorlatilag már semmi sem éri el az ingerküszöb szintjét. Mindenki agymosott lett!

Ebben az indexes cikkben is az történik, hogy a törvénytervezetet magyarázzák-indokolják, bár az ember azt gondolná, hogy ellenzik, de a sorok között valójában pártolják azt. Ha elolvasod meglátod. Így működik az ellenzékiek közé furakodott hatalom-közeli lakáj-média. Felsorolja az ellenérveket, de azokat úgy tünteti fel, mint lényegtelen, súlytalan és felesleges indoklás. Az ellenző szerv pedig nem más, mint kötelességből ellenkező sorosbérenc. Tehát a valódi üzenet nem más, mit hogy a szabadságjogok elvétele - még ha közvetetten is, de - indokolt és elfogadható. Vajon miért nem hivatkoznak az EP LIBE Jelentésére (a Sargentini jelentéstervezet) amelyben a 36., és 38. pontjaiban éppen ugyanerről a jogsértő törvénytervezetről van szó, és az EP bizottsága megállapítja a tervezett jogsértést, majd számonkéri a magyar kormányon azt?! Miközben a magyar ellenzéki sajtó nem teszi ugyanezt! Vajon miért nem?! Aki erre a kérdésre hiteles választ tud adni, az a király. És vajon a magyar emberekhez miért nem jut el ennek a jogsértésnek a fontossága? Mert a média (még az ellenzékinek látszani akaró sem) nem vállalja fel a hiteles probléma-tolmácsolást, hanem csak amatőrnek látszó módon fordítja azt le. Gyakorlatilag csupán továbbtolja - legtöbbször már későn - az olvasónak a kapott apró és sokáig rágcsálható koncot a hatalmas problémából! Az olvasottságért folytatott hajszában nincs lehetőség a tartalom realitására, fontosságára vonatkozó, ellenzéki közösséget formáló üzenetek publikálására! Ha ezt egy folyamatként szemléljük, akkor az is érzékelhetővé válik, hogy az ellenzéki médiumok a saját súlyukat csökkentik.

Ez a habonyi propaganda működésének alapvető módszere, és következménye. Ez nem ellenzéki-, hanem kormánymédia-tulajdonság! Visszatartja az egyébként és elméletileg nyilvános közadatot, kevés, de lényegtelen darabokat dob a sajtónak, hogy ezen rágódjanak, miközben a lényegi kérdések a színfalak mögött és a nyilvánosság elől elzárva, a hatalom akarata szerint alakíthatóak maradnak. (Jó példa erre a 444.hu, amely a mai napon kezdte el publikálni az ENSZ Menekültügyi Főbiztos február 16-i, tehát egy három hónappal ezelőtti, még a választás előtt kiadott tiltakozását!) A féligazság nem igazság. A kicsi hazugság is hazugság. Az (illiberális) féldemokrácia nem demokrácia, a kicsi diktatúra is diktatúra. A részben szabad sajtó nem szabad sajtó, a kis propaganda is propaganda. A féleszű sem okos, és a csak kicsit hülye is csak hülye. Magyarország a putyini, erdogani mintát követi, és gyakorlatilag egy elért magas szintről megy le egy meghatározott szint, a piros csíkkal jelölt alsó határvonal alá....

Természetesen a médiahelyzet is egy magasabb rendszerből, a magyarországi politikai helyzet egoizmus által teremtett nagyobb egészéből származik. Az előbbi aktív alrendszere az utóbbinak. Normális, egészséges társadalomban is az, de abnormálisban pláne! Látható is a logikai párhuzam az ellenzéki pártok, az kormány politikáját ellenző tömegek elnyomása, és a kormánymédia túlsúlya között. Az is látható, hogy a pártok, a média és a szimpatizánsok alkotta tömeg hármasa, mind a kormányoldalon, mind pedig az ellenzéki oldalon hatnak egymásra, de míg a hatalom oldalán egymást erősítik, addig az ellenzéki oldalon egymást gyengítő szereplőket találunk! És ezek egyike sem egészséges méretű

Egyre inkább meggyőződésem, hogy a jelenlegi magyarországi sajtótermékek mindegyike (!) így vagy úgy, de része a nagy egész hatalmi propagandagyárnak. Szabad sajtó már nincs. A szupersztár, de csak itthon ismert celebekről, meg a filmekről, és az időjárásról, a satöbbi témákról mindenki azt ír amit csak akar, de a hatalom számára igazán fontos kérdésekben nincs szabadság. Csak azt, annyit, és úgy lehet leírni, ahogyan kapják. A magyar hatalom nem a kimeneti terméket, hanem már a bejutó hozzávalókat - az emberi erőforrást, az anyagi javakat és a a végtermékhez szükséges nyersanyagot is - cenzúrázza, és a bírálóinak érveit a kimenet szabadságával tromfolja. De a cenzúra az minden megjelenési formájában és minden módszerében cenzúra, a szabad sajtó pedig minden megjelenési formájában szabad. Elméletben és gyakorlatban is. A cenzúra és a szabad sajtó kombinációja, demokráciában nem létezik. Ha igen, akkor az nem demokrácia, és valódi cenzúra is egyben. Ha ezért a szabadságra törekvő média nem küzd, akkor nem is lesz szabad soha. Gyakorlatilag az ellenzékinek ismert magyar média saját maga is a hatalomba belesimulást mutatja, és ezzel az ellenkező tömegek tiltakozásának politikai hatását mérsékli, ezért közvetlenül is felelős a demokratikus alapjogok elvételében. Nem véletlen, hogy a demokrácia megalkotói az egyik, talán legfontosabb pillérnek írták le a szabad médiát!

A magyar ellenzéki médiumok nem szabadok, hanem csak hatalomgyakorláshoz szükséges eszközök, vagy inkább bábok, Orbán kezében. Az olvasókkal együtt! Az ellenzéki média nem más, mint a bal kezén található nem túl vaskos hüvelykujj, amit a hatalom a saját fenekébe dug a minél nagyobb élvezet érdekében....miközben a jobbkezével azt csinál, amit akar.

Neki így lesz dupla élvezet....

(a kép csak illusztráció a Pixabay.com-ról)