Amit, ahogy

PL-asztik

Krízis-mizéria

A sajátságos magyar nemzeti értelmezés jellemzői

2015. június 24. - Peszt Lajos

image_26.jpg

Egy újabb szintre lépett a magyar nemzeti konzultáció. Az a konzultáció, ami kezdetben a bevándorlásról meg a terrorizmusról és a kultúra, illetve a munkahelyek féltéséről, később a menekültek áradatának növekedéséről, majd a határzár építéséről, mostanság pedig a Dublinban aláírt EU-s egyezmény egyoldalú magyar felrúgásáról szól. Szerintem jól követhető az éppen aktuális hivatalos magyar álláspont folyamatos változása, és a kommunikáció - menekülésszerű - íve. Az elkúrásokról most ne essen szó, csak arról, ami az ügy folyásából felismerhető. Ez pedig a tartalom és alakváltozás, ahogyan a magyar álláspont változott az ellenérvek és a közvélemény reakciójának hatására. A kományzati kommunikáció egyszer sem adott nyílt válaszokat az ellenvéleményekre, hanem mindvégig kitért a vita elől és egy újabb szintre, vagy síkra lépve, terelve a kommunikációt egy újabb vitát provokált. Kezdetben csak a hazai ellenzékkel tette ezt, majd a civil társadalommal, aztán a szerb politikával, végül az Európai Únió vezető szerveivel és tagállamaival folytatja. Tehát nem a megoldások irányába mutat az ügy alakulása, hanem a bonyolódás, az egyre magasabb szintek bevonása és a káosz irányába. mintha soha nem is lett volna a megoldás a cél, hanem csak a figyelem és közbeszéd befolyásolása elterelése és egyre vehemensebbé tétele....

Az egyre hangosabb gépzaj volt a cél, és nem a csendes minőségi munka....pláne nem a valódi következmények viselésére kárhoztatott európai közösség érdekeinek védelme. De közben a lényeg, a kiváltó ok mindvégig rejtve maradt, és ez tulajdonképpen senkinek sem tűnt fel a magyar közéletben. Sok hűhó történt, a nagy semmiért...

Minden (magyar és külföldi) politikai közszereplő (pártok, szervezetek stb) beleáll ebbe a mesterkélt kommunikációba anélkül, hogy fejlett, demokratikus szereplőként beazonosította volna a nemzetközi jogi környezetet, felismerte volna a Magyar Kormány és a saját érdekeit, véleményét és kialakította vagy legalább begyűjtötte volna a saját támogatóinak reakcióit. A Kormány megelőlegezte a közvélénnyel folytatott nemzeti kozultació végeredményét, a jobb, és baloldali ellenzéki pártok - maradva a saját szerepkörüknél - mindent elleneztek. Az érintett hivatalok erősen hallgattak....A legeredetibb reakció az ellenzők részéről a civil pénzadományokból felfuttatott ellen plakátkampány lett, ami viszont - az időzítésben - erősen lemaradt a katarzisról, így tulajdonképpen csak egy jópofa vicc maradt... A vakok között, a félszemű lett a király...

Ezeket a reakciókat Kománykommunikáció szándékosan úgy értelmezte, vagy inkább magyarázta, hogy "ezek mindenkit beengednének válogatás nélkül az országba", és hogy "nem a magyar emberek pártján állnak". Ennek következtében sikerült a közbeszédet ezen az ügyön folyamatosan rajta tartani, és egyre több vitapartnert bevonni az - egyébként - teljesen felesleges vitába. Persze mindkettő, erőltetett reakció támogatja az eredeti kormányzati kampány mainstream-jét, amelyből a hiteles tények mindig is hiányoztak. Legfeljebb homályos utalásokat, és összemosásokat tartalmazott, de ezt az ellenzék nem vette észre, sőt a tudtán kívül még támogatta is a kormányzati kommunikáció szándékait, aminek következtében a kezdetben lokálisan - és csendben - megoldható ügy eljutott erre a ma tapasztalható, magasabb európai államközi vita szintjére, ahol már csak kétséges többnemzeti kompromisszum, és a szükségesnél hosszab idő alatt nyugtatható le. A vak vezette a sok világtalant...

Ma már a korábbi kemény retorikát elfelejtve arról magyarázkodik a magyar kormány, hogy nincs is szükség állandóan a határzárra, illetve ezzel egy kicsit ellentétes kijelentések is napvilágot láttak, miszerint bármely államhatár-szakaszra hajlandó a Kormány határzárat telepíteni. Ez a határozatlanság ismét csak a vitapartnerek elbizonytalanítását és a vita elterelését szolgálják. Ha nem így volna, akkor tapasztalhatnánk a végső megoldás irányába ható, a közösséggel való együttműködésre utaló, a közösség érdekeinek védelme érdekében mutatott kormányzati együttműködési szándékot. Sajnos ilyen egyenlőre nem látható. Nem látunk megoldási javaslatokat, nincs egy logikus nyomvonalat, amelyen a kormányunk halad. legalábbis nem a megoldás felé... A nemzeti vonalat kivéve, amelyben a magyar emberek érdekeit akarja megvédeni egy kellően nem azonosított veszélytől! Tehát valami egyéni (magyar kormányérdek, vagy legfeljebb államérdek) van a háttérben, ami szintén rejtett, és csak megbecsülhető. Bár az eddigi eredménytelenségből és az újabbnál újabb vitatémák felbukkanásából reálisan arra következtethetünk, hogy maga a vita a cél, és nem az ügy végleges, mindeki számára elfogadható megoldása. Legalábbis ebben az időpontban még a magas szinten és intenzitáson zajló nyilatkozatháború jelenti az egyetlen valóságos és kézzel fogható kormányzati célt. A sípok kapnak több gőzt a hengerek helyett...

Az alapproblémát az okozza, hogy a magyar menekült és bevándorlásügyi, valamint a határvédelmi szervek képességeit meghaladják a bevándorlók és illegális határátlépők számszaki mutatói. Bár a menekülők egyre növekvő számban érkeznek hazánkba, a számuk a lakosság létszámához arányítva nem tekinthető annyira elviselhetetlennek, hogy ki kellene tenni a "megtelt" táblát. Nagyobb probléma van az idén lecsökkentett határőrizeti képességekkel és a költségvetés vonatkozó tételeinek csökkentésével, és ezek együttes negatív hatása lehet a probléma forrása. A szándékosan legyengített rendszereink lettek alkalmatlanok a növekvő migráció kezelésére. Emlékeztetőül: a kormány tavaly bejelentette, hogy meg akarja szüntetni a debreceni menekülttábort...miközben a migráció évek óta növekvő terheket jelent a fejlett világ minden országában! Magyarországon is. Tehát más nézőpontból kellene nézni a problémát, mint ahogyan azt ma a közvélemény és kormányunk teszi! Nem látja a fától az erdőt!

Egyáltalán nem kell mindenkit beengedni Magyarországra, és rajtunk keresztül Európába! Viszont ehhez képesnek kell lennie a felelős szerveknek a határátlépők hatékony ellenőrzésére, hogy végül korrekt információ alapján vissza lehessen utasítani a kockázatos elemek befogadását. A terroristát, a bűnözőt nem kell beengedni. Ilyen szabály nincs! Persze, ha nem tudja a rendszer kiszűrni, akkor beengedi... De olyan szabály sincs - legalábbis az EU-ban - hogy minden illegális határátlépőt őrizetbe kell venni! E két véglet közül az előbbi irányába kellene elmozdulni. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyben jogilag korrekt és emberséges módon van kezelve minden migráns és illegális határátlépő! Olyan fejlett rendszer kell, amely biztosítja, hogy soha nem kell szégyenkeznünk az inkorrekt menekültügyi ügyintézési gyakorlatunkkért! Vagy a hibákért! Újra kell építeni a lenontott rendszereket. Ha drága akkor is! Ha meg kell változtatni a rossz prioritást, akkor is! Nem panaszkodni és sírni kell, hanem proaktívan együttműködni. Ugyanis most ez előbbi van... A zavaró gépzaj elnyom minden hasznos és fontos zörejt.

A menekültek számának növekedésére nincs túl nagy befolyásunk. Legalábbis közvetlenül nincs!  A jövőben is emelkedni fog a menekülők száma. Ezen holmi drótkerítéssel változtatni nem lehet! Viszont ellene fellépni kötelesség! De nem bunkó módon... Minden ország, amely a  menekülthullám kezelésében érintett, a közvélekedéssel ellentétben - a kerítés építésen kívül is - sok mindent tehet. Közvetlen és közvetett módszerekkel, aktivitással befolyásolhatja a migráció nagyságát. Például egyre hatékonyabb nemzetközi együttműködéssel, és a világ krízisövezeteiben való hatékonyabb diplomáciai, gazdasági és karitatív fellépéssel nyomást gyakorolhat a migrációt kiváltó okokra. De párhuzamosan a belpolitikai és adminisztrációs képességeinek növelésével is válaszolhat a kihívásokra. Magyarország esetében ezen lehetőségek hatásai elmaradtak az elvárásoktól, ugyanis az elmúlt években a külpolitikai virtuális térben nagyon sok partnert elveszítettünk (az egoista nemzeti függetlenségvágy emlegetésével) azok közül, akik ilyen együttműködésre képesek és alkalmasak... Bezárkóztunk, és kivonódtunk folyamatokból, és kiszorultunk a diplomáciai játszótér bizonyos részeiből. Most ezeknek is a következménye a kialakult kellemetlen menekültügyi helyzet.

De van ennek egy másik oldala is, nem csak a magyar érdek! Mivel a schengeni külső határ őrzésében feladataink és felelősségünk is van az EU- tagországok felé, ezért fontos, hogy a nemzetközi jogi környezet, és a hatásköreink is világosak legyenek! A várható krízishelyzetekre, méd a kialakulásuk előtt kell felkészülni! Különösen azokra, amelykre már évek óta rendelkezésre állnak a prognózisok! Az eszkalálódás nem a legalkalmasabb helyzet az alapok és elméletek megvitatására. Nem az éppen aktuális krízis közben kell elvárni egy 27 országot magába foglaló és csak konszenzuson alapuló döntésekre képes szervezettől, hogy operatívan és azonnal reagáljon gyakorlati problémákra! Akkor jó a jogi környezet, ha az elmélet és a szándék szilárd, a cselekvési rend fel van töltve automatizmusokkal. Hogy a krízis közben már ne legyen szükség bonyolult egyezkedésekre, hanem az érintettek előzetes felhatalmazás és jogi háttér által támogatva gyorsan megfelelhessenek a közösséget célzó kihívásokra, és reagálhassanak a problémákra. Tudom, hogy ez most nem pontosan így van, és ezek a feltételek jelenleg még nem biztosítottak teljesen, de ez nem jelenti azt, hogy a probléma eszkalálódásakor a nemzetközi jog, és a szerződések egyoldalú felrúgása, illetve a nemzeti érdeknek való egyoldalú reakció lehet a megoldás! A kivonulás ilyenkor a legrosszabb reakció! Külön hatáskörök hiányában a nemzetközi jog, és a szerződéseink jelentik a vezérfonalat. Azoktól eltérni inkorrekt! Az egyik hibából ered a másik, majd végül az egyik fogaskerék gyakorlatilag szembeforog a többivel! És panaszkodik...

A migráció nem csupán magyar probléma, hanem világméretű! Nem újkori tatárjárás, amelyben Magyarországnak újra fel kellene áldoznia magát Európa helyett! Nem mártírkodni kell és magyar tragédiát csinálni a szinte minden fejlett országot érintő, világméretű ügyekből! Nagyon sok országot érint még, ráadásul a legtöbbjüket sokkal jobban, mint Magyarországot, mégsem hallunk a problémájuk hatalmas súlyáról... Legalábbis nem folynak a vizescsapból is a panaszaik. Persze mert messze vannak....A mi ügyünkben hibázott az Európai Unió, és hibázott a magyar kormány is. A probléma megoldása nem Magyaroszágon, hanem a nemzetközi jogban, az unió közösségében, a tagországok összefogásában van. Ezt kell erőltetni, és nem a magányos nemzeti érdek érvényesülést, és nem a közösség megosztását! Meg kell találni az egészséges közös egyensúlyt, de ehhez nem szítani, hanem megelőzni, ha pedig már itt van, akkor a meglévő feltételekkel kezelni kell a krízishelyzeteket! Ha kell, akkor fejleszteni kell a feltételeket, segítséget lehet kérni, de feladni, és hátralépve kezünket felemelni tilos!

A hosszútávú tervezés és a rendszerszemlélet, a krízis korrekt kezelése sokkal nehezebb, mint a hangoskodás! De sokkal színvonalasabb politikával, egy befogadó és gyűlöletektől mentes társadalommal, illetve józanabb államférfiakkal végezhető el, mint amit Magyarország jelenleg fel tud mutatni. Ha a jelenleginél jobbak volnánk, akkor nem csak a bevándorlás, de a kivándorlás is ismeretlen volna!

És - véleményem szerint - ez a legnagyobb probléma!