Amit, ahogy

PL-asztik

Írni, vagy gépelni, vagy..

2015. április 09. - Peszt Lajos

writer-605764_1280.jpg

Ez a - címben is megjelenített - dilemma előbb-utóbb mindenképpen előtérbe került volna! A modern kommunikációval és felgyorsult életritmussal talán természetesnek is tekinthető az a igény, hogy a lassú kézírást váltsa fel valami olyan praktikus szövegalkotási és információrögzítési módszer, ami igazodik a gyors ritmushoz. Szerintem sokkal inkább az a kérdés, hogy vajon a butaság, a szűklátókörűség vagy csak a megszokás lehetett-e az oka annak, hogy ilyen sokáig képes volt magát tartani a kézírásoktatás. Lehetett ennek pedagógiai és praktikussági oka is ugyanúgy, ahogyan a butaság is. De sokkal inkább valószínű, hogy az összes ellenérv hatott együttesen. Még sokkal többen vannak, akik inkább kézzel írnak, mint akik gépelnek, így talán sokaknak eszébe sem jutott váltani. A döntéshozóknak pedig egyszerűen könnyebb volt maradni a megszokottnál, ugyanis ha többen írnak kézzel, illetve kevesebben tudnak gépelni, akkor valószínűleg többen elleneznék váltást! A kézíráshoz ragaszkodást talán indokolja, hogy a gépírásoktatásra való átállásnak sem technikai feltétele, sem oktatáspedagógiai indoka nem volt, és egyszerűen nem is illett volna a mostani oktatási folyamatba.

Minden kisdiáknak billentyűzet kellene, az írásoktatásnak új módszereket kellene bevezetnie a gépeléstanításhoz, és a rövidebb folyamatban felszabadult időt valami másra kellene felhasználni, mert ugye a tantervekben nem lehetnek lyukas hónapok! Ugyanis az első néhány tanévben hónapokkal csökkenne az effektív tanítási idő. De azt legalább másra, valami hasonlóan hasznos ismeret elsajátítására lehetne felhasználni. Például a gyerekek tantárgyi ismereteinek integrálási képességei kialakítására, vagy éppen a hiteles információhoz való hozzájutás technikájára.

Kellene egy módszertani összehasonlítás a kézírás és gépelés oktatás előnyei, valamint hátrányai spektrumában! Ha ilyen volna, akkor talán könnyebb volna eldönteni, hogy a gyerekeink továbbra is töltsenek-e éveket a hétköznapokban felesleges képesség elsajátításával, vagy végre legalább e téren olyan dolgot tanulnak, amit nap, mint nap használhatnak is, már az első percektől kezdve! Azt hiszem már évek, ha nem évtizedek óta itt van az ideje a kézírásoktatás befejezésének! Legalábbis nincsenek elfogadható érvek a megtartása mellett.

Hacsak a gépelni nemtudó általános iskolai - kézírás oktató - tanítókat nem számítjuk ide! Valamint a modernnek igazán nem nevezhető oktatás szervező "szakembereket", akik valami ismeretlen oknál fogva végelgyengülésükig ragaszkodnak a kézírás tanításához. De a fejlődés, az internet a számítógépek és a nem papíralapú adatrögzítés és a gyors kommunikáció elterjedése legalább egy gondolkodásra kellene, hogy kényszerítsen itthon is mindenkit. Haladni kellene a korral és a gyerekeknek olyan tárgyakat és technikákat kell tanítani, amire majd 10-20 év múlva lesz szükségük. Ezzel nem is vitatkozik senki sem, de mégis valahogyan a maradiság jellemzi az iskolák módszereit, és a tankönyvek tartalmát.. Sajnos a tanárok többségének hozzáállását is! Gondolom, hogy az új körülmények között már nem éreznék magukat annyira komfortosan, vagy talán a mindenki számára egyformán elérhető feltételek biztosításának hiányaitól félnek, vagy az annak nyomán prognosztizálható hátrányos helyzet kialakulásától. De manapság ilyen problémák már nem akaszthatnak meg társadalmi megújulási folyamatokat. Remélem!

Hogy a személyes motivációmat is beleírjam ebbe a történetbe is, utalnom kell az én kézírás elsajátítási, és annak praktikussági, hasznosulási folyamatára, de inkább a nehézségekre, amelyeket nekem már felnőttként kellett önképzéses módon elsajátítani. Itt olvasható ebben a két évvel ezelőtti - más témához írt - bejegyzés, negyedik bekezdésében.

fountain-pen-447576_1280.jpg

Azt hiszem, hogy az én példámnál szemléletesebbre nincs is szükség ahhoz, hogy a gépelés mellett tegyük le a garast. Ugyanis szinte teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy jövőben a tollszáras, vagy akár töltőtollas kézírásra már egyáltalán nem lesz szükség! De a filctollasra sem! Mint ahogyan a mélyebb latinos műveltségre sem! Még akkor is helyes a megállapítás, ha sokan állítják, hogy lesznek olyan jövőbeli emberek, akik kuriózumként megtartják a kézírással készült levelezés és jegyzetelés technikáját. 

De talán jobban tennénk, ha még ezt is továbbgondolnánk és a képzeletbeli lécet még a gépelésnél is magasabbra állítanánk! Ugyanis - az eddigi fejlődés logikája alapján - valahogyan evidenciának érzem azt, hogy a mostani 5-6 éves korosztálynak már egyáltalán nem a gépelés jelenti a fő kommunikációs módot, hanem valami annál is gyorsabb. Ugyanis mire kitaláljuk, hogy mit is tanítsanak az iskolában, addigra a technikai fejlődés egy olyan újabb kihívás elé állítja majd a döntéshozókat, amit ma még talán senki sem lát előre!

Ha így is van, még ez sem ok arra, hogy a jövőbe mutató követelmények nehézségei okán és helyett a múltbéli kultúrához térjünk vissza az oktatásban...a kalligrafikus kézírás oktatásához.

Csak azért, mert ez utóbbit a tanítók jobban élveznék, és mi a nagyszülők és szülők is értenénk, hogy mit is tanul az a gyerek az iskolában!

De a tanítás a tanuló fejlődéséről szól és nem a többiek komfortjáról!

 

https://www.helsinkitimes.fi/finland/finland-news/domestic/12767-schools-will-start-teaching-typing-instead-of-longhand-2.html

http://444.hu/2015/04/08/6-erv-amellett-hogy-folyoiras-helyett-gepirast-tanitsanak-a-magyar-iskolakban/

 

 

 

 

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu