Amit, ahogy

PL-asztik

A Harcos Medve

2014. március 27. - Peszt Lajos

1381222258_rossiyaukraina

 

Mennyire valós az a médiában felröppent feltételezés, hogy Oroszország várhatóan megtámadja Ukrajnát és elfoglalja Kijevet? Az alábbiakban egy szigorúan feltételezett szituációban, a realitásoktól távol eljátszunk azzal a képzelettel, hogy mekkora realitása van az orosz agressziónak. Milyen körülményei valószínűsíthetőek, és milyen következményei lehetnek az agresszor ország társadalmára. Ezekkel a következményekkel próbálom (csak az orosz szemszögből) magyarázni és bizonyítani azt, hogy Oroszország, az orosz nagy barna medve meddig tud elmenni, mennyit képes egy konfliktusból bevállalni és milyen következmények volnának valószínűek az orosz politikai elitre nézve. Meggyőződésem, hogy Vladimir Putyin és az orosz kormány józanabb annál, hogy egy konfliktusba vigye az országát, de azt is tudom, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél!

ukrán_etnikum Elméletileg csak a többségi orosz területek volnának magyarázhatóak.

Felröppentette a média, hogy Oroszország csapatösszevonásokat hajt végre a Krímben és nyugati határa mentén. Abból az apropóból kapott szárnyra a hír, mert hogy támadás akar indítani Ukrajna és annak fővárosa ellen, és el akarja foglalni azt. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a hír nem tartalmaz semmi indoklást, és konkrét adatokat, amelyek legalább a feltételezésekre magyarázatul szolgálhatnának! Szerintem nincsenek is ilyen adatok. Még ha volna is erre utaló indok, vagy tény, akkor az a többségében orosz anyanyelvűek által lakott vidékek bekebelezése volna. Ha megnézzük az Ukrajnában élő nemzetiségek arányait, és azokat a körzeteket, megyéket, ahol az oroszok élnek többségben (50-65%), akkor látjuk, hogy ide Kijev már nem tartozik bele. Tehát a Kijev elfoglalását feltételező sajtó téved, vagy szándékosan dezinformál! Természetesen azt sem hanyagolhatjuk el, hogy a sajtó az olvasók számáért küzd, és így az eladások növelésében, nem a közölt információ hitelességében érdekelt...a hihetőségében talán.

3map(1) Egy másik statisztika szerint a teljes keleti ukrán területek orosz többségűek. Ez azonban csak részben igaz.

Függetlenül attól, hogy mit is hoz le a magyar, vagy a nemzetközi sajtó, a közvélemény nagy gondolkodóit már tavaly ősz (a Kijevi tüntetések eldurvulása óta) foglalkoztatja ez az eset. Sokan gondolták már a konfliktus kezdete óta, és gondolják ma is, hogy Ukrajna megtámadása elkerülhetetlen. Szerintem nem csak hogy elkerülhető, de még indok sincs rá! Legalábbis olyan szilárd indok nincs, amit a nemzetközi közösség feltételezett agresszió után várható fellépésekor orosz oldalról sikerrel védeni lehetne! Az orosz gazdaság sokat erősödött az elmúlt évtizedekben, és az ország vissza akarja kapni régi helyét a világban, de talán van annyira józan, hogy nem ezt az elképzelt utat választja! Persze mit nem lehet elképzelni? Mindent. Így az orosz-ukrán háborút is.

Lehet, hogy nincs is szükség arra, hogy elképzeljük mert már zajlik az orosznak látszó invázió! Elég csak a felségjelzés nélküli militáns szervezetekre gondolni, akik hetek óta (jelenleg is) törvénytelenül tapossák Ukrajna földjét a Krím félszigeten. Mindezt a nemzetközi közösség, az EBESZ és az Európai Unió, illetve a NATO szeme előtt teszik. És azt is látni kell, hogy nem csak egyszerűen behatolnak egy szuverén állam területére, hanem kiszorítják onnan az ukrán állam rendfenntartó és védelmi szerveit! A háttérből, felháborító arroganciával játssza Oroszország ezt a színjátékot, elhatárolódik a katonai erőtől, de simán bekebelezte a Krím félszigetet úgy, hogy sem a nemzetközi közösség, sem maga Ukrajna nem tett semmit, ami legalább az ellenállás, a területek védelmének kísérletére lenne emlékeztető... Valószínűleg ezek az események motiválják azt a gondolatot egyesek fejében, hogy az Orosz-Ukrán háború elkerülhetetlen.

Egy ilyen agressziónak már az elképzelése is etikátlan és felfogásom ellen való. De! Azt hiszem, hogy pontosan azzal lehet bizonyítani a lehetetlenségét, és valószínűtlenségét.

Tegyük félre Oroszország nemlétező gazdasági, és gyenge politikai okait, és tegyünk úgy, mintha a nemzetközi környezet is megfelelő volna egy ilyen agresszió lebonyolításának, és egy rövid időre képzeljünk el egy támadást Ukrajna keleti határán az Orosz területek felől Kijev ellen. Amennyiben ilyen terve volna valakinek, - mondjuk ugyanannak a hatalomnak, aki a felségjelzés nélküli csapatokat küldte a Krímbe - akkor valószínűleg az eddigi eseményekhez hasonlóan a támadók sem viselnének felségjelzést. Talán még az eddig a Krímben tevékenykedő csapatok is további harcfeladatokat kapnának... Hiszen a Krím, már az Orosz Föderáció része, és így az ott lévő "szabadcsapatok" vagy "milíciák" szabaddá válhatnak. Ha az előbbi térképre nézünk, akkor az tűnik elsőre elfogadhatónak, hogy az orosz területi igények a sárgával színezett Kelet-Ukrajnáról szólhatnának, a Dnyepertől keletre, az Orosz-Ukrán határig található területről. A feltételezett invázió célja ezeknek a területeknek az Oroszországhoz való csatolása, annektálása lehetne. Az eljárás valószínűleg ugyanaz, vagy hasonló volna mint amit a Krímben tapasztalhattunk. Lassú, de biztos bevonulás, a robusztusan erős csapatok megállíthatatlan, de lövés nélküli előrenyomulása. Kettő irányból.

orosz-ukrán_1 Elképzelt háború... Piros, narancssárga, és citromsárga színnel a fontosabb irányokat jelöltem.

A.) A határtól az Ukrán fővárosig a legrövidebb távolság 220 km, a leghosszabb 900 kilométer. Északról a Belorusz-Ukrán-Orosz hármashatártól a legrövidebb, Harkovból közepesen hosszú, és Donyeck irányából akár 900 km is lehet. Ez utóbbi kettőt akár figyelmen kívül is hagyhatnánk, mert ekkora távolságra, az elfoglalt terület biztos megtartására, az ahhoz szükséges időtartam alatt már nem volnának elegen a szabadcsapatok. Ide már egy, de inkább kettő hadtest (kb: 200-400 000 fő) lenne szükséges. Ha csak az első kettő távolságra és támadási irányra képzeljük el a szükséges erőket, akkor is legalább egy hadtestre, benne négy-hat hadosztályra és hetekre volna szükség. A nagy távolság, és az utak-hidak-folyók nagy száma miatt viszonylag nagy deszant erőket kellene alkalmazni, hogy a támadók mozgása 200-500 km távolság teljes hosszában biztosított legyen.

orosz-ukrán_3 A Déli irány. Kisebb távolságok, kevesebb erőkkel.[/caption]

B.) A Krím félsziget irányából Herszon (100 km) és Dnepropetrovszk irányában 250 km távolsággal kellene számolni. A két irányban való tevékenységre két hadosztálynyi szabadcsapat látszik elegendőnek, és a deszant egység alkalmazása itt sem elkerülhető.

Természetesen nem lehetünk benne biztosak, hogy az ismeretlen (orosz nyelven beszélő) hatalomnak nincs ennyi ereje, (különösen akkor, ha az ekkora hatalmas erő ellátása, technikai eszközeinek biztosítása, az Ukrán fél rádióinak, radarjainak zavarásához stb szükséges kiszolgáló és támogató erőt is hozzágondolva már valóban hatalmas, komoly csapásmérő erőről beszélhetünk) de minél nagyobb az álcázott erő, és minél hosszabb ideig tart a művelet, annál biztosabb, hogy kiderül az Orosz érdekeltség. Ugyanis józan paraszti ésszel végiggondolva, illetve az erő nagyságából következtetve, nincs olyan ország az orosz-ukrán határ mentén akinek ekkora katonai erő volna a birtokában! Tehát egyetlen más ország sem jöhetne szóba, csak Oroszország! Megjegyzem, hogy a Krími határok körül sincs Oroszországon kívül másik, számításba vehető hatalom. Ha ez kiderül, akkor Oroszország azonnal már a jelenleginél is kellemetlenebb nemzetközi helyzetben találja magát...mert támogat egy agressziót, egy olyan ország ellen, amelynek területi egységét (Budapesti Egyezmény alapján) neki is szavatolnia kellene... 

Ez miatt az egész Kijev elleni támadás feltételezése elképzelhetetlen és minden realitást nélkülöz. És akkor gondoljuk végig, hogy a szembenálló Ukrán hadsereg mekkora alkalmazható erővel rendelkezik, és hogy egyáltalán ellenállnának-e, vagy a Krímihez hasonlóan megelégednének azzal, hogy átállnak az orosz oldalra, illetve legjobb esetben is a fegyverek megtartásával való területfeladást választanák! Nagy ellenállásra biztosan nem kellene számolni! Az ismert erőviszonyok tekintetében Ukrajna nem áll valami jól. Úgy is mondhatnám, hogy nem is lenne képes számottevő ellenállásra, hacsak nem volna képes egy nemzetiségi alapon gyorsan megszervezett mobil és erős csapatszervezet felállítására. Erre viszont (a kijevi utcai harcokból kikövetkeztetve) volna reális esély! Még akkor is, ha az egész elképzelt művelet oka és körülményei nagyon távol állnak a realitásoktól. Ugyanis Ukrajnának a feltételezett támadókkal szemben nincs elegendő és hatékony hadserege. A NATO és/vagy az EU pedig nem képes 1-2 hét alatt egy 200 ezres többnemzetű csapatkontingenst Ukrajnába diszlokálni! Egyébként Ukrajna nem is volna képes egy ekkora erőt befogadni.

Ukrajna domborzata Ukrajna domborzata. A keleti országrészek sikeres védelmének feltétele a Dnyeper hídjainak birtoklása és megtartása.

Katonailag - az erőviszonyok függvényében nagy valószínűséggel - még akár sikeres is lehetne egy a Kelet-Ukrajna elfoglalását célzó, Kijev elleni támadást is tartalmazó intervenció. A nemzetközi diplomáciára viszont olyan hatalmas nyomás nehezedne általa, hogy annak következményei megjósolhatatlanok és elképzelhetetlenek. Csak abban lehetünk biztosak, hogy a nemzetközi közösség fellépne és talán még katonai erő alkalmazására is képes volna. Tegyük hozzá gyorsan, hogy csak akkor, ha a már zajló orosz csapatösszevonásokkal párhuzamosan elkezdte volna az erejének felfejlesztését! Ilyen információról nem hallottam az elmúlt napokban. Sőt! Szóval Moszkva nem vállalhatja be, hogy magára vonja a nemzetközi diplomácia és fegyveres erők haragját. Nem lehet érdeke (mint a nemzetközi konfliktus kirobbantója) az ellene alkalmazandó katonai, politikai, gazdasági, kereskedelmi embargó és a teljes elszigetelődés negatív hatásait magára vonni, még az Eurázsiai Unió megvalósításának terve sem lehet elég hozzá, hogy azt az Orosz társadalomnak és személyesen Putyin elnöknek kellene elviselnie. Lehet, hogy az oroszok még be is vállalnának egy ilyen kellemetlenséget a katonai sikerekért cserébe, de Putyin Elnök sokkal megfontoltabb és tudja, hogy a saját politikai karrierje lenne a tét! Ő nem veszíteni, hanem győzni akar... Nem támadni, csak erősödni, kakaskodni akar! Meg akarja szilárdítani a saját és országának megkerülhetetlen helyét, szerepét a világban. Azt a helyet, amit a Szovjetunió felbomlásakor elveszítettek.

Putin Az orosz medve harcos, de nem hülye!

Természetesen, és elsősorban a saját pozícióját akarja megerősíteni! Már vannak arra utaló jelek és információk, hogy jó úton jár e cél elérésében. Belpolitikailag van szüksége a sikerre! Az ide vezető út a Krím félszigeten át vezetett. Az orosz-ukrán "virtuális karate" igazából arról szól, hogy Oroszország igazolja saját polgárainak és a nemzetközi közvéleménynek azt, hogy ismét elég erősnek érzi magát a megérdemelt tiszteletre méltó helyének elfoglalásában a nemzetközi játszótéren! Revansot vesz az elmúlt évtizedek (a Szovjetunió felbomlása után elszenvedett) megaláztatásokért! Annyira erős, hogy a NATO és az EU csak együtt, összefogva tud eredményesen fellépni az orosz akarat ellen! Ezt a pozíciót pedig a zseniális öntudatos vezető Vladimir Putin irányításának köszönhetően érdemelte ki. Szerintem ebből a nézőpontból kell értékelni, és nem a katonai (Orosz-Ukrán) határ menti mozgások okán!

A gondolkodásmód kísértetiesen hasonlít az Észak-Koreai vezetőtől tapasztaltakra, de Oroszországnak az Észak-Koreaitól eltérő geopolitikai helyzetéből kiindulva, a hasonló cél elérése érdekében más, erőszakosabb és kifinomultabb lépések is megengedettek. Csak az eszközök másak, a módszer ugyanaz!

Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy Ukrajna az elmúlt hetekben pontosan úgy, és pontosan akkor cselekedte azt, amit, amikor és ahogy az az inváziós erőknek kedvező volt! Röviden. Van bennem némi kétség arra vonatkozóan, hogy az ukrán oldal cinkosan összejátszott az inváziót végrehajtó rejtőzködő hatalommal. Ugyanis a Krímnek az Oroszországhoz való csatolásával eltűntek az orosz katonai bázisok Ukrajna területéről és így eltűntek a NATO és EU tagságot eddig akadályozó gátak is! Bár területet veszített, de egy különleges és új lehetőséget nyert Ukrajna. Ez nem lebecsülendő. A fenti képzeletbeli művelet valós távolságjainak ismeretében, és az ukrán hadsereg, vagy a gyorsan szervezett partizán csapatok ellen-tevékenysége miatt feltételezhetjük, hogy csak nagy veszteségek árán volna elérhető a feltételezett támadás sikere! Persze nagy kérdés, hogy mekkora áldozatokat volna képes az orosz társadalom elfogadni, és mekkora veszteségekig támogatná az agressziót! A kijevi tüntetések kirobbanásával egy időben Moszkvában is indultak tüntetések, és ebből feltételezhetjük, hogy a fenti hatalmas katonai erő - valószínűleg arányában szintén nagy - vesztesége meghaladná az orosz közvélemény tűrőképességét és a kormány ellen fordulna.

Amennyiben az elképzelt intervenció minden ismertetett következménye bekövetkezne, akkor az a putyini elnökség és orosz kormány számára a legitimitás végét jelentené. Nem tudom elképzelni azt a helyzetet és indoklást, amelyben az Orosz Elnök, vagy a kormány bevállaljon egy minimum kétséges, gyakorlatilag nyerhetetlen szituációt aminek a végén még a hatalmukat is elveszítik és Oroszországot egy súlyos társadalmi válságba taszítja. Hogy a Magyarországot is magába foglaló régió várható veszteségeiről ne is beszéljünk...

Az orosz politikai elit és a használt retorika harcos és motivált is arra, hogy majd biztosan elmegy a falig, de nem idióta, hogy saját pusztulását tervezze. 

Azt, hogy valójában mit tervez, azt nem tudhatjuk! Még nem....