Amit, ahogy

PL-asztik

Az észak-koreai kiskakas

2013. április 01. - Peszt Lajos

image_7.jpg

Kim Dzsong Un hadiállapotot hirdetett, jóváhagyta az amerikai és dél-koreai célpontok tervét, és megfenyegette az USA-t és Dél-Koreát, hogy amennyiben a határai provokáció éri, arra könyörtelen választ ad. Elég ijesztően hangzik, mert a nukleáris rakétáival - amennyiben a környező országok védelmi rendszerei nem szedik le őket még a becsapódás előtt - elérheti számos szomszédos és a közelben lévő ország területét, városait és védelmi objektumait. Ha ránézünk a térképre, akkor ide sorolhatjuk Japánt, Kínát Oroszországot és persze Dél-Koreát. Amennyiben a rakétái nem a 30 évvel ezelőtti szocialista fejlesztésű, elavult típusok, és azok hatótávolsága elég nagy, akkor talán még Mongóliát is. Nagy valószínűséggel, hasonlóan "modern" eszközökről van szó, mit Irak esetében a "Sivatagi Vihar" idején volt. Szerintem Észak-Koreának a közelmúltban - a legkedvezőbb emberi számítások szerint  - nem volt annyi pénze, ráadásul több évtizede sújtja az épen ilyen hightech eszközökre vonatkozó embargó, hogy a modernebb (mondjuk csak 10 évvel ezelőtti fejlesztésű) eszközökkel is rendelkezne. Nem minden ország fogadta el ezt az embargót, így valóban van egy halovány esélye annak, hogy azoktól (vagy akár saját fejlesztésű, és gyártású) modern eszközökkel rendelkezik. Ha így is van, majdnem biztosak lehetünk benne, hogy lényeges (mennyiségi és minőségi) fölénnyel nem rendelkezik a régióban. Bár az eddigi szájkaratéban még egyszer nem merült fel az USA-n, Japánon és Dél-Koreán kívül senki sem a többi állam közül, de a teljes régió fenyegetettsége a leginkább nyilvánvaló. Őszintén megmondva elég nagy pancsernak tartanám a nyugaton tanult fiatal és ambiciózus Kim Dzsongot, ha belekötne - ráadásul minden ok nélkül - Kínába, és Oroszországba. Ha ez utóbbi államok nincsenek múltban, akkor Észak Korea sem létezik önálló államformaként a jelenben. Tudja ő, hogy kivel kell összerúgnia port! Szerintem azt is tudja, hogy kivel nem szabad.

Nem szeretnék - és persze ez a hely nem is alkalmas rá, hogy - teljes analízisnek vessem alá a két Korea körül kialakult katona-politikai helyzetet, de megpróbálom hétköznapi civil szemmel nézni, és józan paraszti logikával, amennyire csak lehet, politikától független véleményt mondani a legújabb kakaskodásról (nem elemezni azt!) ami a koreai félszigeten zajlik az új észak koreai vezető hivatalba lépése óta. Az átfogó elemzéseket egyébként is nagy létszámú, egy-egy terület magasan képzett szakértőiből álló csapat végzi a helyszínen gyűjtött információkból, több szinten és mélységben. Egyedül senki sem képes olyan szintű munkát elvégezni, amire csak egy ilyen nagy létszámú stáb képes. Mindig is csodálkoztam azokon a nagy hírű biztonságpolitikai szakértőkön akik ilyen csoporttal ugyan nem rendelkeznek, de úgy tűnnek, mintha mélyen ismernék az adott helyzetet, akár több ezer tengeri mérföld távolságból is. Az ilyenek általában más elemzését adják tovább a saját véleményükként.

Ez a konfliktus akkor kezdődött, amikor Észak-Korea új vezetőjét megismerte a világ. Jobban mondva csak újra kezdődött, mert nincs semmi új a nap alatt. Új férfihez új műsor illik! Nem szeretném alábecsülni az észak-koreai hadsereg pusztító képességeit, de itt igazából - szerintem - semmi köze nincs a konfliktushoz. Legalábbis nem közvetlenül, de erre majd később visszatérek. A nemzetközi szakértők elemzik mindkét oldal rendelkezésre álló arzenálját, felvonultatott erőket, a nem látható, de minden bizonnyal létező rejtett diverziós csoportokat, akik beszivároghatnak a fejlett világ bármelyik országába, és az aktatáskájukban hozott atombombáikkal vagy/és nagy hatású, piszkos bombáikkal fenyegetnek bennünket. Nem állítom, hogy a szakértők nem értik a dolgukat, de szerintem ez helyzet csak egy jól kitalált kakaskodás és semmi egyéb. Lehet, hogy most sokaknak kimerevedik a gerince ilyen bátor kijelentés - vagy összeesküvés elmélet - hallatán, de ha belegondolunk, akkor látjuk, hogy a háborús veszély realitása tulajdonképpen csak egy színjáték. Az utcai zsargon ezt hívja szájkaraténak. Mindkét oldal nyer a színdarabon.

Egyrészről a távoli Amerikában és Európában az a sok milliárd néző, meg az újság cikkek, illetve az ijesztő beszámolók a TV-ben mutatják hogyan röpködnek a legújabb - radarok által nem látható - nagy harci gépek, oda-vissza, A környező tengereken egymást érik a nagy flották, a repülőgép hordozó anyahajók és flottájuk fenségesen hasítják a vizeket fel és alá, a határon marcona fegyveres alakok méregetik egymást lőtávolságon belül, persze napszemüvegben. A kormányok - a rendesen berezelt publikum nyomásának engedve minden védelmi kiadással kapcsolatos azonnali kiadást jóváhagynak. Bármekkora is legyen az a kiadás megindokolják a fenyegető veszéllyel. A nagyobb haderővel rendelkező országok - különösen a régióban található és közvetlenül fenyegetettnek látszó államok váratlan hadgyakorlatokat rendelnek el, partraszállás gyakorlására. Némelyek minőségi fejlesztésekről kezdenek el váratlanul beszélni, és a katonai biztonsági szövetségek közös erők felállítására tesznek előkészületeket. Az USA nagylelkűen segítséget nyújt a fenyegetett államoknak, átadja technikáját és egy csomó tanácsot ad, demonstratívan felvonultatja legfejlettebb erejét a térségben és egyébként mindenki úgy használja ki az újraaktivizálódott konfliktust ahogyan az érintettsége engedi. Mindeközben lényegesen növekszik a befolyása ebben a régióban is. A Rádiókban és a TV csatornákon a riporterek olyan kifejezéseket használnak, hogy eszkalálódik a helyzet, meg fenyegetést jelentenek a világnak satöbbi. Kétségkívül ijesztően hat, de ez a fő cél, és nem az egymás lekaszabolása. Csak az egymásnak feszülés, a szájkarate, a kakaskodás mindaddig amíg a hadianyag lobbi el nem éri a célját. Ahogy ez megtörténik, a konfliktus is alábbhagy és minden visszaáll az azt megelőző normális rendbe. Észak-Korea majd ismét bekapcsolja a közvetlen telefon vonalat, a katonák visszacihelődnek a barakkokba és mindenki megnyugszik. A politikusok kihirdetik a sikert, hogy ezt a válságot is megoldották.

Másrészről Észak-Korea új vezetőjének is kell nyernie valamit a konfliktuson. Szerény meglátásom szerint ő a teljhatalmat nyeri az egész színjátékon. Megmutatja a népének, hogy ő sem rosszabb, mint az édesapja, sőt! Ő sokkal bátrabban kiáll a nemzete védelmében! Messzebbre mer elmenni mint elődei bármikor is. Megmutathatja, hogy az ő ereiben is az ősei vére csörgedez, és egyedül ő méltó a felelősségteljes pozíció betöltésére. A háttérben viszont csendben eltávolítja a környezetéből az összes ellenzéki vezetőt, politikus és tábornokot, akinek szemében egy kicsit is halványabb az ő tisztelete annál ami szerinte elvárható volna. Így szerzi meg a valódi és korlátlan hatalmat a saját országában. Ahogy már mondtam, Ő koreai de nyugaton tanult. Nem hülye, hanem Észak-Korea elnöke, vagy mi. Esze ágában sincs az alattvalóit lekaszaboltatni a természetes ellenséggel, aki mögött a világ egyik leghatalmasabb katonai ereje áll. Pláne úgy, hogy ezer kilométeres körön belül helyben van a három legnagyobb haderővel rendelkező állam is. Ha így tenne, akkor emezek Észak-Koreát letörölnék a térképről, még akkor is, ha közben egymásnak is okoznának veszteségeket. Kim Dzsong nem akar egy világháború kirobbantója lenni, és különösen nem akarja ilyen balga célok miatt elveszíteni a megörökölt hatalmat, az ő személyes szemétdombját. Tudja ő nagyon is jól, hogy az ő Koreája kicsiny ország ahhoz, hogy egy ilyen konfliktusból megerősödve jöjjön ki, ezért csak használja a lehetőséget. Nem akar ő Szaddam Husszein módjára egy pincében felakasztva meghalni! Ellenkezőleg! Nagy vezető akar lenni és látszani, akitől félnek, akiről írnak a világon mindenhol a lapok, vele készítenek műholdas kapcsolatokkal riportokat. Hozzá küldi az Egyesült Államok Elnöke Dennis Rodmant a világhírű kosarast, akivel együtt szerepeltek a Tv-ben. A Féreg pedig kifejezetten jókat mondott róla otthon Amerikában. Nála állnak sorban a vezető hírtelevíziók egy exkluzív beszélgetésért. Ő nem bunyózni akar, hanem csak a hatalmat akarja gyakorolni a saját szemétdombján. Ő is híres akar lenni. Be akarja magának biztosítani a hatalmat hosszú, lehetőleg még annál is hosszabb időre. Azt akarja ezzel a mesterségesen szított konfliktussal, hogy a világ vegye tudomásul, hogy ő nem egy nyugati fertőből megtért tékozló bárány, hanem karizmatikus erőskezű vezető, akinek fiatal kora ellenére jár az államfői tisztelet.

Csak erre az egyre kell nagyon vigyázni! Komolyan kell venni ezt a kívánságát, mert ha nem elégülhet ki a mérhetetlen hatalomvágya, akkor vadállattá változhat és bárkinek nekironthat akiről azt feltételezi, hogy nem tiszteli őt eléggé. Bármennyi embert - bármely oldalon - képes feláldozni a világ tiszteletének kivívásáért. Tudja, hogy most egy kis ideig ő diktál. Ezért veszélyes és kiszámíthatatlan ha nem úgy történnek a dolgok ahogyan eltervezte. Mindaddig érdeke folytatni ezt a virtuális konfliktushelyzetet, amíg a világ (különösen az Egyesült Államok) nem fogadja el őt egyenrangú partnernek. Ezért még a kibertérben a megmutatja tépőfogait, és bejelenti, hogy tovább fejleszti a nukleáris csapásmérő erejét, hogy ha látszólagosan is de igazolja Észak-Korea méltó ellenfele a világnak. De miért kell neki ez az elfogadás, hiszen a kereskedelmi embargó miatt, a külvilággal tulajdonképpen kapcsolata nincs. Szerintem azért mert az ellenségtől elnyert tisztelet fogja neki megadni az otthoni tiszteletet és persze a teljhatalmat. Azt a hatalmat, amit az édesapja halála után az apát kiszolgáló spanoktól eddig nem kapott meg. Tulajdonképpen a saját belső harcát vívja, de külső eszközökkel. Csak meg kell nézni azokat a képeket, amelyeken a sokcsillagos tábornokok előtt áll. Úgy tűnik, mintha nem érezné a hátsóját biztonságban! Fejleszti a haderejét, ezzel és a személycserékkel biztosítja, hogy a hatalom záloga és védelmezője egyedül az ő hatalma alatt álljon. A világ maradjon az országhatárokon kívül, és hagyja meg személyesen neki az észak-koreai szemétdombon való szabad uralkodás kiváltságát.

Józan ésszel a világ nem tehet mást, mint veszi a lapot, és játssza a rá kiosztott szerepet, illetve a nagyhatalmak tudomásul veszik, hogy rajta kívül jelenleg más alternatíva nem létezik Észak-Koreában. Az ő esetleges elmozdítása, vagy direkt megdöntése 2013-ban elfogadhatatlan áldozatokkal járna mindkét oldalon. Az USA kapta a legfontosabb, a bonviván szerepét az operettben. Ez szerint ő fogja Kim Dzsongot hozzásegíteni a hatalmának megszilárdításához, mert máskülönben lángba boríthatja az egész kelet ázsiai térséget. A válság mindaddig kezelhető marad, amíg ő úgy érzi, hogy kezében az irányítás.

De nagyon félti a saját szemétdombját, mert Ő egy igazi koreai kopasz nyakú, művelt harci kakas. Nem fogja azt a képzeletbeli határt átlépni, mert tudja, hogy akkor neki, a tyúkjainak és az egész szemétdombnak meszeltek.

Bármennyire sajnáljuk is a nyomorgó embereket az ő országában, ez a világ jól felfogott érdeke.