Amit, ahogy

PL-asztik

Hamisságok

2013. március 21. - Peszt Lajos

Privátbankár.hu - Céges bulik, hamis számlákkal - öngólt lőtt a kormány.

[caption id="attachment_1243" align="alignleft" width="300"]korrupcio-1 Jellemző beszélgetés[/caption]

Hír, de nem újdonság! Hivatalosan persze mindenki eljátssza, hogy felkapja a fejét, nem hivatalosan viszont azt mondja rá, hogy hát így van ez! Aztán megnyugtatja a lelkiismeretét a saját igazságáról, miszerint mindenki így csinálja, tehát így jó! Aztán amikor lehetőség nyílik a szabályok, a törvények átalakítására a szükséges és helyes módon, akkor lapít mint szar a gazban. Nehogy átírják, már olyannak, amilyennek lennie kellene, mert akkor elesik a mellékestől, ami az ilyen hamis számlázásokkal a zsebében marad. Persze nem hivatalosan és titkosan. Nem akarok senkit sem meggyanúsítani ilyen cselekményekkel, de mindannyian tudjuk, hogy ezek a hamisságok jelen vannak mindenhol. Olyan sok formája, megnyilvánulási fajtája létezik, hogy felsorolni sem lehet. Persze a lelepleződés, vagy a érintettség gyanúja nélkül nem is merne belekezdeni senki sem. (a magyar becsületről már írtam korábban a "Becsület" című posztban, és azt hiszem ide is kapcsolódik).

[caption id="attachment_1244" align="alignright" width="206"]korrupcio-2 Következő generáció[/caption]

Ez a törvény-, és szabálykikerülő magatartás olyan erősen beleszőtte magát egy- egy munkahely napi életébe, hogy már-már része a magasabb beosztásra való kiválasztásnak. Mindenki tud - persze nem csak a régmúlt időkből - a saját pályafutásából hozni olyan példákat, amelyek ide illenek. Mindenki ismeri azt a kollégát aki - fenti példához nagyon hasonló módon - konferenciák szervezésével de főleg a kiskapuk és az "elszámolás módszerének beható ismeretével" hívta fel magára a főnökei figyelmét. Mert az senki sem gondolja, hogy a főnök pártolja, sőt elvárja a beosztottaktól a törvények megkerülését, kijátszását! Csak eltűri. Persze nem hivatalosan, és csak akkor ha ő maga "nem tud" a szabálytalanságokról. Érdekes módon ezt a kollégát hamarabb kiválasztják egy jobb , nagyobb javadalmazású beosztásra, természetesen a nagyfőnök közelében. Akár elismerjük, akár nem, hogy a felhozott példa életszerű, számomra nem is ez a felszíni történet a lényeg, hanem ami mögötte van. Jobban mondva, ami nincs mögötte.

Egyrészről nincs mögötte az a feltétel, hogy a konferenciát törvényesen is meg lehessen szervezni, magas szinten le lehessen bonyolítani. Mert az igazi probléma ott van a törvény végrehajtásában, a végrehajtás feltételeinek hiányában. Természetesen most nem a tivornyákra gondoltam, hanem csak azokra feltételekre, amelyeket mindenki minimumként ismer el egy szakmai rendezvényen. A törvény, (vagy szabály), a szakmai minimum színvonal és a feltételek a legkevésbé sincsenek köszönő viszonyban sem egymással. Ebbe a dilemmába hivatalosan van beleszőve a "kisstílű korrupció" mert ez az, és nem ránk kényszerített bocsánatos bűn, ahogyan ezt manapság kezelni illik. Aki ebben a játékban nem hajlandó részt venni, hát mehet. Különösen azokban a cégekben, amelyeknél sok - szakmailag indokolt, de anyagilag nem támogatott - rendezvényre van szükség, kialakult egy bújtatott rendezvényszervező réteg. Persze ez leginkább ott létezik, ahol hivatalból nincsenek rendezvényszervezők, protokoll munkatársak, tehát az alacsonyabb vezetői szinteken.

[caption id="attachment_1246" align="alignleft" width="270"]korrupcio-5 Jellemző magatartás, de nem csak a politika szintjén[/caption]

Másrészről jelen van a példában szereplő "rendezvények szervezésében" járatlan, csak egyszerű szakértő - a többi - kolléga megítélése, hangulata, elismertsége. A bürokratikus szervezetek törvényszerű jellemzője az informális (külső-belső) kapcsolatoknak a túlértékelése, a formális kapcsolatok kárára is. Ennek értelmében és hatásaként menekülnek a formális kapcsolatokat preferálók az ilyen cégektől, mert nem mindenkinek a lelkiismerete tudja megemészteni azt, hogy részt vegyen a korrupcióban. Mert ez a szervezeti gondolkodás vezet el leginkább a korrupcióhoz. Az előre lebútolt közbeszerzésekhez, az ál-pályáztatásokhoz, és versenytárgyalásokhoz. Így vagy úgy, de nem csak régebben, hanem  manapság egyre-másra kerülnek elő az ilyen ügyek, még akár kormányzati, és önkormányzati szinteken is. Innen már csak egy nagyon pici, mondhatnám kakaslépés a vagyonbevallás körüli színjáték, és a korrupció. Mert a nagyobb pályán eltérőek a szabályok, mint a kis pályán. De a törvények kijátszása is nagystílű módszereket követel meg a játékosoktól, és más hozzáállást a nézőktől.

Ez is egy közelmúltbeli, de még frissnek mondható hír, viszont nem új keletű. Szintén széles körben ismert, hogy a vagyonbevallásra kötelezettek úgy bújnak ki a vagyonosodási vizsgálat alól, hogy a távolabbi családtagjaikra íratják minden vagyonukat. Tulajdonképpen feleslegessé téve a vagyonbevallást. Úgy is állnak hozzá, mint egy felesleges, de szükséges papírmunka. A nézők is tudják, de ennek ellenére elfogadják a helyzetet, hogy alkalmatlan, a képviselőségen meggazdagodott tolvajok játsszák el a becsület lovagja szerepet. Akik saját magukról és a csordatársaikról soha nem feledkeznek meg, sőt hallgatólagos szövetséget is alkotnak a színfalak mögött és védik egymást. Akik úgy igazítják a mi törvényeinket és a szabályainkat, hogy nekik legyen jó. És még a "lóláb" sem látszik ki! Igen nehéz az igazat elválasztani a hamistól! De nem lehetetlen! Annak ellenére nem lehetetlen, hogy a korrupció nem alulról szerveződő folyamat, hanem felülről. A fentről terjedő egyéni érdekből elkövetett csalás, és sumákolás hozza magával, termeli ki, és persze védi meg az alsóbb szinteken működő kiszolgálóit és nem fordítva. A korrupció elleni harcban is fordítva kell gondolkozni annak, aki ringbe száll. Fentről kell az ön megtisztulási folyamatot kezdeni, és nem alulról. Nem szabad kímélni senkit sem, bármilyen pozícióban is van, aki érintett. A szabályokat világos összhangba kell hozni az elvárásokkal és a feltételekkel. Csak ezek után lehet megtisztítani a hivatalokat és cégeket, majd az életünket is a korrupciótól.

[caption id="attachment_1245" align="alignleft" width="240"]korrupcio-3 Milyen legyen az állam, Valami hasonló.[/caption]

Csak akkor lehet hatásos, ha a teljes társadalom megelégeli ezeket a "bűvészkedéseket", és határozza el a teljes megtisztulást a korrupciótól. A teljes megtisztuláson van a hangsúly, mert a korrupció olyan, mint egy agresszív vírus. Ha csak egy is marad belőle, akkor az egész test előbb-utóbb újra produkálja a jellemző szindrómákat. Lényeges kérdés az is, hogy ki legyen a fő irányítója, a stábja, illetve végrehajtója ennek a folyamatnak. Nevesítés nélkül, szerintem csak az lehet kompetens aki (bizonyítottan) nem volt, és most sem korrupt, de a felszámolással sem nyer egyénileg semmit sem.

Attól tartok az ilyen személyek - legalábbis nagy számban - már hiányoznak a mi társadalmunkból!